Eötvös-napi meseíró pályázat

A nyertes mesék:

Karácsonyi kaland - Lippai Bence 3.a

A kis kuglófok győzelme - Legén Ádám Zalán 3.b

A pingvinek játéka - Soponyai Vince 3.c

Jó olvasást! Gratulálunk a nyerteseknek!

KARÁCSONYI KALAND
Lippai Bence
3.a

Ez a karácsony nagyon különleges volt számomra.
Az egyik ajándékom egy csomag ólomkatona volt. Köztük szerepelt Dobó István, Bornemissza Gergely, magyar és török vitézek. Azon a délután sokat játszottam az új játékommal. Körbevittem, megmutattam nekik a lakásunkat. Este jó sokáig fent voltam, s mikor eljött a lefekvés ideje izgatottan bújtam ágyba.
Hirtelen különös zajt hallottam a nappali felől. Azt hittem a televízió szól, de nagy meglepetés fogadott, amikor kijöttem. Láss csodát, a játékkatonáim életre keltek! Azt hittem álmodok. Ebben a pillanatban az egyik belecsípett a lábamba. Ekkor már tudtam, hogy ez valóság. Körbenéztem és minden megváltozott a nappaliban. Az asztalból hintót, a szekrényből várat, a fotelekből pedig lovakat varázsoltak.
Gyere pajtás! – szólt az egyik és megmutatta az új birodalmat. Mindent kipróbálhattam, még a húgomnak is megmutathattam mindent. Nagyon belemelegedtünk a játékba és egyre fáradtabbak lettünk. Már indultunk volna vissza az ágyunkba, amikor megszólított az egyik vitéz. Ajándékozok nektek egy kiscsengőt. Ha ezt megrázzátok, máskor is szívesen látunk titeket a birodalmunkban. Van egy feltétel, hogy rólunk senkinek sem beszélhettek. Ha ezt megszegitek, a mi kis világunk megszűnik.
Reggel kicsit álmosan bújtunk ki az ágyból és örömmel futottunk a nappali felé, de az éjszakai mesevilágnak híre-hamva sem maradt. Egy aprócska jel maradt az ágyam végén, a kiscsengő.

A KIS KUGLÓFOK GYŐZELME
Legén Ádám Zalán
3.b

Volt egyszer egy szegény, fiatal szakácsfiú, aki szüleivel élt egy tengerparti házban. Nagyon szerették egymást. Panettone-ban, ahol laktak, az emberek imádtak enni. A király is, akinek a kedvence a spenótos hal volt, amit eddig csak szegény megboldogult felesége tudott elkészíteni számára olyan ízletesen, hogy megnyalta az összes ujját utána, aki evett belőle. A király gyönyörű szép, eladósorban lévő leánya is nagyon szerette a hasát, ami nem látszott meg rajta szerencsére, mert nádszálkarcsú derekáról messze földeken is beszéltek.
A király már annyira kiéhezett a régi ízekre, hogy főzőversenyt hirdetett országában, fődíjul pedig Panettone királyi udvarának konyháját ajánlotta. Egymás után jöttek-mentek a rosszabbnál rosszabb szakácsok a környező országokból is – voltak királyi szakácsok is persze -, akik szemet vetettek e gyönyörű kis országocska napfényes klímájára, na és a királylányra is. A királylány, Panna természetesen az anyukájára hasonlított, ahányszor az öreg király ránézett szőke, kékszemű leányára, szép felesége jutott eszébe.
A királynak egyre jobban fájt a gyomra, a hasa a sok nehéz, bonyolult ételtől, amelyet megfőztek, sütöttek neki. Sokszor még aludni sem tudott nyugodtan. Elhatalmasodott rajta a vágy, hogy valami egyszerűt, de mégis finomat egyen. Felkerekedett hát barátjával az udvarból, hogy egy kis sétát tegyenek Panettone-ban a nagy evés után. Sokfelé jártak, a szárazföldön, a folyók mentén, a hegyekben, közben fogadókban megszálltak éjszakára, ha elfáradtak. Végül, már teljesen elkeseredve tartottak hazafelé kedvenc tengerpartjukon, amikor nagyon elfáradtak a sok gyaloglásban, no és meg is éheztek. Egyszer csak isteni finom illatot éreztek a levegőben szállingózni, egyből farkaséhesek is lettek. Kíváncsian tekintgettek körbe, vajon honnan jön ez a finom illat. A közelben egy kis házikóban a szakácsfiú – akit Gianni-nak hívtak – éppen szüleivel töltötte estéjét és közösen főzőcskéztek, miközben vidáman énekeltek és beszélgettek.
A király kissé irigykedve, de kedvesen rájuk köszönt, akik nem ismerték persze fel királyukat, mert álruhában jött barátjával. Kedvesen meghívták magukhoz vacsorázni a két embert, akik örömmel elfogadták ezt. Nem csalódtak, mert ilyen finom spenótos halat a király bizony már sok-sok éve nem evett. Omlós, ízes volt, és a feleségét juttatta eszébe. Közben persze érezte azt is, hogy ez a hal kicsit más, izgalmasabb fűszerekkel ízesítették és a kertben sütéstől utánozhatatlan lett. A király nagyon boldogan beszélgetett új barátaival, és meghívta őket udvarába viszonzásképpen a finom vacsoráért, és persze bevallotta, hogy ő a király. Hazaérve elhatározta, hogy állást fog ajánlani Gianni-nak, a szakácsfiúnak.
Gianni elkészítette közben egy másik specialitását, kis kuglófokat vittek ajándékba a királynak, hiszen nem mehettek üres kézzel. Amikor Gianni odaért szüleivel Panettone udvarába, a király és szépséges lánya már várták őket. Az ajándék kuglófocskák óriási sikert arattak, főleg a királylánynál, akinek tetszett Gianni kedvessége, szép fekete szeme, és hogy olyan szép szál legény.
Az apró kis kuglófot Panna, a királylány elnevezte panettone-nak országukról, mert mindkettő ugyanolyan édes, finom, pici és formás volt. Így győzött az egyszerűség Panettone-ban, és Gianni, a szakács - a király szemében és a királylány szívében.

 

A PINGVINEK JÁTÉKA
Soponyai Vince
3.c

A pingvinek a Déli-sarkon nagyon unatkoztak. Arról beszélgettek, hogy mit kéne csinálni. Sorban jöttek az ötletek: úszóverseny, futóverseny, bukfencverseny, hasoncsúszó-bajnokság.
-    Ez mind uncsi! – kiáltott az egyik. Morcos lett és egy jégcsappal hatalmasat suhintott egy pici jégtáblára.
Mindenki meglepődött, hogy milyen gyorsan suhan a jégen a kicsi jégdarab. Az egyik pingvin gyorsan utána csúszott és visszaütötte. Jégcsapokat gyűjtöttek, kapukat csináltak és két csapatra osztódtak. Passzolgatták a kis jégtáblát, cseleztek és kapura lőttek.
Iskola után a pingvinek mindig jégkorongosat játszottak. Egyszer arra járt egy hajó és az emberek megfigyelték a pingvinek játékát.
Így most már az egész világon ismerik és játsszák a jégkorongot. De nemcsak a pingvinek! :)